Újra itt

Keresztszemes alkotásból nem sok készült mostanában, annak is három éve immár, hogy hímzős bejegyzés született. Ámde közben gyűltek, gyűlnek az élmények, így elkezdett érlelődni egy gondolat, életet kellene lehelni a blogomba. Vagy lehet, hogy nem is a régibe kellene életet lehelni, hanem egy újnak kellene utat engedni? Hamarosan ez is kiderül. 

Addig is, amíg ez megtörténik, mutatok néhány képet arról a kevéske alkotásról, ami mostanában született.

Nagy kedvenceim voltak régen a mobiltokok, viszonylag gyorsan elkészültek, dekoratívak voltak és egyediek, és mint kiderült nemcsak én szerettem őket, hanem mások is, így újabbakat csináltam két kedves ismerősnek. A minták, hasonlóan a korábbiakhoz, az art deco mintafüzetből kerültek ki. Az első darab egy fémszálas krémszínű Aidára készült, íme:

A másik új formát kapott, az eddigi tépőzáras nyitás helyett ez felhajtós lett, így nem kell a tépőzárral bajlódni.

A minta közelebbről

Ez utóbbi annyira megtetszett, hogy hamarosan magamnak is készítek egyet a vadiúj és okos telefonomra.

Ugyan egyelőre kezelhetetlennek tűnő, krónikus időhiányban szenvedek, azért jutott idő még valamire. Régóta készültem, hogy készítek egy tárolót az ékszereimnek. Korábban már volt egy jó nagy dobozom, sok-sok rekesszel, de az elmúlt néhány év sok költözést hozott az életembe, ez pedig annak a lehetőségét, hogy megszabadultam sok, korábban fontosnak hitt holmimtól, például rengeteg ékszertől. Így a régi doboz üresen vár szüleim házában, a mostani ékszereim pedig más helyre kerültek. Ide:

Egy egyszerű parafatáblát vettem, amire ráillesztettem egy darab csipkét, majd körberagasztottam selyemszalagokkal. A csipkére nagyszerűen lehet ráakasztani az ékszereket, és mivel minden szem előtt van, így tudom őket variálni, és nincs az, hogy csak néhány kedvencet hordok.

 Innen jön majd a folytatás az egyik legnagyobb, de mindenképpen legkedvesebb alkotásommal.