2016. augusztus 26., péntek

Spanyolország térképe/Map of Spain

(Scroll down for English!)

Amint befejeztem az utolsó öltést is a Devon térképen, azonnal hozzákezdtem a sorozat újabb darabjához, ezúttal Spanyolország térképéhez.
Próbáltam feltúrni az emlékeimet, mikor lett Spanyolország az egyik kedvenc országom. 1992-ig kellett visszapörgetni az időt, amikor is Barcelonában olimpiát, Sevilla-ban világkiállítást rendeztek fényes magyar sikerekkel. Gyerekkori naplóim tanúsága szerint ekkortájt kezdődött. Aztán folytatódott és erősödött az éveken át tartó történelem-, majd spanyolnyelv-tanulás során.
Pont 20 év telt el, mire teljesült az álmom, és először eljutottam Spanyolországba. Életem egyik legnehezebb időszakában fordulópont volt az az öt nap, új energiákat, új lendületet hozott. Azóta visszatértem, hogy újabb részeit fedezzem fel az országnak, és még így is, milyen kicsi töredékét ismerem.
Az évek teltek, új szenvedélyek jöttek. Mire hozzákezdtem a Heritage Crafts Spanyolország térképéhez, nyoma nem volt a régi szerelemnek, de mégis élmény volt újabb és újabb ismert helyeket varrni a térképre. Akkor még úgy gondoltam, hogy az én falamra kerül majd. Az, hogy nem így lesz, annak köszönhető, hogy van valaki, akinek Spanyolország a szenvedélye; kedves barátnőm, hozzá kerül a kép. A művet már át is adtam (a legjobb helyre kerül), csak egy kicsit visszakértem, mert jövő hét végén Győrben szerepel egy keresztszemes kiállításon.
És ezzel egyelőre befejeztem a térképvarrást. Az elmúlt három évben csak a két térképet varrtam, a végén alig vártam már, hogy túl legyek az utolsó öltésen is. Habár "mennyiségre" nincs sok öltés a képen, de bonyolult volt varrni a sok fél-, negyed-, hosszúöltést, aprólékos épületeket, hajókat, vitorlásokat kontúrokkal, stb. Pedig lapul még egy Cornwall térkép a fiókomban az Anglia megyéi sorozatból. Hát majd egyszer.
A keretezés gyönyörű lett, pedig először féltem, hogy nem jól választottam a kék keretet a bársonyos paszpartuval aztán, amikor kedvenc keretezőm elém tette a kész művet, megint rá kellett jönnöm, hogy bízhatok az ízlésemben. :)

Észak és ... /North and...

... dél. / South.

Mind közül a legkülönlegesebb Toledo./My special place, Toledo.
Map of Spain

Once I'd finished the last stitch on my map of Devon, I immediately started to do the next pattern by Heritage Crafts, Map of Spain. I still remember, it was at the community retreat in January 2015. Memorable time.
I've tried to search in my memories when Spain had happened to be one of my favourite countries. I had to go back to 1992 when Barcelona hosted the Olympic Games and Sevilla hosted the World Expo with brilliant Hungarian success. According to my diary, it started that time. Then went on and on, while studying History and Spanish language.
By the time my dream came true and could visit Spain first time, 20 years passed. At one of the hardest time of my life, those 5 days were kind of crosspoint for me like a refreshing and renewing treatment. Since that, I've already gone back to discover more and more of Spain but yet I hardly know it. Must go back.
Years flew by, new passions came. When I started to do this map, old feelings disappeared but embroidering familiar places with all those happy memories always pleased me. At first, I thought this map was going to decorate the wall in my flat, but in the meantime, it turned out that it would be a nice gift for my dear friend, who has a real passion to Spain.
And I stop now to embroider more maps, as in the last 3 years I'd been making just these two maps.  Though I still have Map of Cornwall in my sewing box but it was just enough now from all those half and quarter stitches, tiny places, boats, etc.
I'm happy with the blue frame which made me nervous after choosing it but when I saw for the first time in the workshop, just realised I was right... again. :)

2016. június 8., szerda

Devon megye térképe

Angliába soha nem vágytam. Az, hogy egyszer ott fogok élni soha eszembe sem jutott. Aztán... 
Egy munkahelyi Erasmus-ösztöndíjjal kezdődött Dél-Devonban, Plymouth-ban, ahová angolt tanulni mentem. Devon megyébe könnyű volt beleszeretni - zöld lankák, a kék ezer árnyalatában játszó tenger, lila hangamezők, soktornyú templomok, kúriák. Annyira, hogy amikor egy év múlva újból Plymouth-ba mentem folytatni a nyelvtanulást, már hazaérkeztem. Még félév múlva pedig úgy alakult, hogy felszámolva jól bejáratott itthoni életemet, Észak-Devonba költöztem. ahol a csodálatos Lee Abbey-ben töltöttem két évet. Ez a két év sok mindenről szólt, de semmiképpen sem a korábbi évek túlhajszoltságáról és állandó tevékenykedéséről. Sokkal inkább a lassításról, megállásról, sőt megérkezésről. Ennélfogva a hímzés sem volt előtérben, jó néhány hónap telt már el, mire először tűt és vásznat vettem a kezembe. És szépen, lassan, másfél év alatt elkészült Devon megye térképe. Emlékezetes a pillanat, amikor kezdtem, és az is, amikor befejeztem. Ma elhoztam a keretezőtől.
A szívemnek legkedvesebb Észak-Devon közelebbről. Az eredeti mintát újraterveztem, hogy rákerülhessen a Lee Abbey, Octaggal, South Tower-rel.


Ui. Milyen a szerelem?! Elmúlik... Anglia ahogy jött, úgy el is múlt, röpke 4 év alatt. Nem, már nem vágyom vissza. De Devon megye említésére még mindig felkapom a fejem, és mosolyognom kell, ahányszor csak rágondolok.

2016. április 23., szombat

Újra itt

Keresztszemes alkotásból nem sok készült mostanában, annak is három éve immár, hogy hímzős bejegyzés született. Ámde közben gyűltek, gyűlnek az élmények, így elkezdett érlelődni egy gondolat, életet kellene lehelni a blogomba. Vagy lehet, hogy nem is a régibe kellene életet lehelni, hanem egy újnak kellene utat engedni? Hamarosan ez is kiderül. 
Addig is, amíg ez megtörténik, mutatok néhány képet arról a kevéske alkotásról, ami mostanában született.
Nagy kedvenceim voltak régen a mobiltokok, viszonylag gyorsan elkészültek, dekoratívak voltak és egyediek, és mint kiderült nemcsak én szerettem őket, hanem mások is, így újabbakat csináltam két kedves ismerősnek. A minták, hasonlóan a korábbiakhoz, az art deco mintafüzetből kerültek ki. Az első darab egy fémszálas krémszínű Aidára készült, íme:


A másik új formát kapott, az eddigi tépőzáras nyitás helyett ez felhajtós lett, így nem kell a tépőzárral bajlódni.


A minta közelebbről

Ez utóbbi annyira megtetszett, hogy hamarosan magamnak is készítek egyet a vadiúj és okos telefonomra.

Ugyan egyelőre kezelhetetlennek tűnő, krónikus időhiányban szenvedek, azért jutott idő még valamire. Régóta készültem, hogy készítek egy tárolót az ékszereimnek. Korábban már volt egy jó nagy dobozom, sok-sok rekesszel, de az elmúlt néhány év sok költözést hozott az életembe, ez pedig annak a lehetőségét, hogy megszabadultam sok, korábban fontosnak hitt holmimtól, például rengeteg ékszertől. Így a régi doboz üresen vár szüleim házában, a mostani ékszereim pedig más helyre kerültek. Ide:

Egy egyszerű parafatáblát vettem, amire ráillesztettem egy darab csipkét, majd körberagasztottam selyemszalagokkal. A csipkére nagyszerűen lehet ráakasztani az ékszereket, és mivel minden szem előtt van, így tudom őket variálni, és nincs az, hogy csak néhány kedvencet hordok.


 Innen jön majd a folytatás az egyik legnagyobb, de mindenképpen legkedvesebb alkotásommal.