2012. július 31., kedd

keresztszemes kiállítás

Ez most az idegen tollakkal ékeskedő szarka hozzászólása lesz lévén, hogy megnéztem a szokásos keresztszemes kiállítást a Camponaban, és jól körbefotóztam a műveket. Mivel a Mucha sorozatom egyetlen elkészült darabja még mindig várja a keretezést, az újabb darab pedig még mindig nem bírt elkészülni, így néhány kisebb munkámmal neveztem. Persze ezek elbújhatnak az elképesztően profi, speciális öltésekkel teli, gyöngyökkel hímzett csodák mellett. Látva ezeket a gyönyörűségeket, újra kedvet kaptam a hímzéshez, amit a kerámiázás miatt mostanában kicsit elhanyagoltam. Össze is állt egy jó hosszú lista az elkészítendő mintákból, ami egyre csak bővül, és kb. nyugdíjas koromig tartó elfoglaltságot biztosít. Úgyhogy, ha valakinek van egy Hermione Granger-féle időnyerője, igazán elküldhetné.
Ízelítőül néhány kép, először a helyezettek:

Ahogy látom az egyik kulcs a helyezéshez a tükröződésmentes üveg volt, ami tényleg rengeteget javít az összhatáson. A II. helyezett kép vmi olyan sűrű szövésű vászonra volt varrva, hogy elképzelni nem tudom, hogy varrta ezt ki a készítője, és mennyi idő alatt. Gyönyörű mind a három.

Alfons Mucha képei továbbra is nagyon népszerűek. Ugyanebből a sorozatból elkészítettem már én is egyet, egy másik éppen készülget és további kettő még várja, hogy sorra kerüljön.



Aztán itt van még Charlotte a Heritage Craft-tól, ő is régóta szerepel a tervek listáján:

Nora Corbett: Lilac mintáját is elkészítem majd egyszer:
 Kicsit közelebbről is, a hölgyike haja és ruhája telis-tele van gyöngyökkel, szárnya pedig csillogó fémszálakkal.
Azért az én párnáim is ott vannak:


Még több fotó itt. Gratulálok az összes böködőnek, jó volt nézegetni a műveket!!!! Októberben pedig kötés-horgolás kiállítás ugyanitt. Dóriiiiiii!!!!!!!!!!!!

2012. július 23., hétfő

vajtartó

Elkészült a kerámiasorozatom újabb darabja, egy mozaikmintás vajtartó. Ezúttal Barcelonaba, Gaudíhoz mentünk ihletért a tanfolyamon. Nap- és nyárimádóként egyből jött az ötlet, hogy egy ragyogó napot fogok festeni. Így legalább a vajtartómon mindig nyár lesz.  Először nekiláttam felrajzolni a mozaikokat is, aztán rájöttem, hogy teljesen felesleges. Elegendő a napsugarak kontúrjait megrajzolni, és azt egyszerűbb lesz kitölteni a mozaikdarabkákkal.



Ezután jöhetett a festés három rétegben.


Mázazás és égetés előtt így nézett ki a kerámia.



És végül az elkészült vajtartó:



Egy szép napon hozott a postás egy doboz Sacher-tortát Bécsből. Tényleg!
A torta gyorsan elfogyott, megmaradt viszont a fadoboz.


Nem lennék önmagam, ha nem jutott volna azonnal eszembe, hogy milyen jól fel lehete dobni egy kis szalvétatechnikával. Így lett a dobozból szülinapi pótajándék a hozzám hasonlóan lilamániás főnökömnek :-)




2012. július 10., kedd

spanyol csempe falióra

Évekkel ezelőtt az egyik kolléganőm ajánlotta nekem a Made By You-t. Ez a szuper kis kerámiafestős hely úgy működik, hogy Te bemész, kiválasztasz egy tárgyat, kifested, otthagyod, ők pedig mázazás után kiégetik. Kész is, lehet érte menni. Megijedni nem kell, nagyon-nagyon segítőkészek a lányok, rengeteg mintájuk van, ha esetleg Te elakadnál, megmutatják a technikát, segítenek mindenben. Kerámia indigójuk is van, ezzel elég átmásolni a rajzot a kiválasztott tárgyra, és már csak ki kell festeni a kontúrokat, szóval még nagy rajztudás sem kell hozzá (nekem sincs). Ha esetleg kifutsz a vonalon kívülre, akkor pedig vissza lehet javítani. Az árak mindent tartalmaznak, a kiválasztott tárgyat, festéket, eszközöket, égetést, mázazást, sőt ha elsőre nem tudod befejezni az elkezdett munkát 2 hónapig meg is őrzik. Sokszor készültem hozzájuk, de hol időm nem volt, hol pénzem, hol eszembe se jutott, hogy kerámiát kellene festenem, így is annyi kreatív technikával kísérletezek.
Eltelt néhány év, aztán idén tavasszal végre eljutottam Spanyolországba, ahol egy csodás hosszú hétvégét töltöttem. Nem ragozom inkább, hogy mennyire imádtam a gyönyörű épületeket, hangulatos udvarokat, macskaköves zegzugos utcákat, kovácsoltvas franciaablakokat, reggeli kávézásokat, tapastúrát, mert úgysem tudják a szavak az élményt visszaadni. Ide szorosabban csak annyi tartozik, hogy a csempeművészetükbe teljesen beleszerettem.
Eredetileg Kínából (honnan máshonnan?) ered ez a fajta kerámiaművészet, ami arab közvetítéssel jutott el az Ibériai-félszigetre, és ott fejlődött tovább a spanyoloknál és a portugáloknál is. De nem állt meg a szimpla konyha és fürdőszoba díszítésnél, hanem az épületek külső homlokzatát, belső tereit, lépcsőket, utcanévtáblákat is ezzel díszítik. A mintakincs az egyszerűbb geometrikus mintáktól a bonyolult virágdíszeken át egészen a különféle történetek mintázásáig széles skálán mozog. Ízelítőül néhány fotó Valladolidból, Toledoból és Madridból itt
Néhány héttel hazaérkezésem után feltévedtem a Made By You (MBY) honlapjára, ahol egy kerámiafestő tanfolyam keretében hirdettek portugál, spanyol csempefestést is. Egyből felcsillant a szemem, ott a helyem.
Kitaláltam, hogy egy faliórát fogok készíteni a csempéből. A eredeti minta a MBY-sok szerint portugál, viszont engem díszítésében és színében is annyira emlékeztetett a Valladolidban látottakra, hogy kineveztem spanyolnak.
 
Az eredetileg terracotta csempét fehérrel alapoztam, majd erre rámásoltam a mintát. Tulajdonképpen átkarcoltam, mivel az alapozás még nem volt teljesen megszáradva, így nagyon szépen ott maradtak a kontúrok.
Aztán elkezdtem kifesteni. Ezt összesen három rétegben kell megtenni, mert így lesz jó erős, egységes és hangsúlyos  a szín, célszerű vastagon felvinni az egyes rétegeket.


Kontúrozás után még egy kis fehér fényt vittem fel néhány helyre így lett ilyen a mázazás és égetés előtti csempém:
Elég halvány még, kicsit bizonytalan is voltam, hogy milyen lesz, de a boltban megnyugtattak, hogy tutira szép lesz. Ééééés láss csodát, néhány nap múlva, amikor visszamentem, ezt tették elém:
Még egyszer másik szögből:

A nagyon kritikus szemek apróbb hibákat észrevehetnek, de én életemben először vagyok maradéktalanul elégedett kicsiny műalkotásommal. Arról nem is beszélve, hogy ahányszor ránézek, mindig az a csodás spanish weekend jut eszembe.
Ja, és már készül a vajtartó Gaudí stílusban....