Eltelt néhány év, aztán idén tavasszal végre eljutottam Spanyolországba, ahol egy csodás hosszú hétvégét töltöttem. Nem ragozom inkább, hogy mennyire imádtam a gyönyörű épületeket, hangulatos udvarokat, macskaköves zegzugos utcákat, kovácsoltvas franciaablakokat, reggeli kávézásokat, tapastúrát, mert úgysem tudják a szavak az élményt visszaadni. Ide szorosabban csak annyi tartozik, hogy a csempeművészetükbe teljesen beleszerettem.
Eredetileg Kínából (honnan máshonnan?) ered ez a fajta kerámiaművészet, ami arab közvetítéssel jutott el az Ibériai-félszigetre, és ott fejlődött tovább a spanyoloknál és a portugáloknál is. De nem állt meg a szimpla konyha és fürdőszoba díszítésnél, hanem az épületek külső homlokzatát, belső tereit, lépcsőket, utcanévtáblákat is ezzel díszítik. A mintakincs az egyszerűbb geometrikus mintáktól a bonyolult virágdíszeken át egészen a különféle történetek mintázásáig széles skálán mozog. Ízelítőül néhány fotó Valladolidból, Toledoból és Madridból itt
Néhány héttel hazaérkezésem után feltévedtem a Made By You (MBY) honlapjára, ahol egy kerámiafestő tanfolyam keretében hirdettek portugál, spanyol csempefestést is. Egyből felcsillant a szemem, ott a helyem.
Kitaláltam, hogy egy faliórát fogok készíteni a csempéből. A eredeti minta a MBY-sok szerint portugál, viszont engem díszítésében és színében is annyira emlékeztetett a Valladolidban látottakra, hogy kineveztem spanyolnak.
Az eredetileg terracotta csempét fehérrel alapoztam, majd erre rámásoltam a mintát. Tulajdonképpen átkarcoltam, mivel az alapozás még nem volt teljesen megszáradva, így nagyon szépen ott maradtak a kontúrok.
Aztán elkezdtem kifesteni. Ezt összesen három rétegben kell megtenni, mert így lesz jó erős, egységes és hangsúlyos a szín, célszerű vastagon felvinni az egyes rétegeket.Kontúrozás után még egy kis fehér fényt vittem fel néhány helyre így lett ilyen a mázazás és égetés előtti csempém:
Elég halvány még, kicsit bizonytalan is voltam, hogy milyen lesz, de a boltban megnyugtattak, hogy tutira szép lesz. Ééééés láss csodát, néhány nap múlva, amikor visszamentem, ezt tették elém:
A nagyon kritikus szemek apróbb hibákat észrevehetnek, de én életemben először vagyok maradéktalanul elégedett kicsiny műalkotásommal. Arról nem is beszélve, hogy ahányszor ránézek, mindig az a csodás spanish weekend jut eszembe.
Ja, és már készül a vajtartó Gaudí stílusban....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése