Egy különleges karácsony II.

Másfél héttel karácsony előtt

A Lee Abbey-ben hagyomány, hogy együtt megyünk az erdőbe kivágni a karácsonyfánkat. Ilyenkor visszük magunkkal az ebédet (nem kell nagy dologra gondolni, krémleves, zsemle, süti, forró csoki volt a menü), és miután megettük, megnézzük, ahogy az Estate Team tagjai kivágják a fát. Idén ez pont a gingerbread verseny utolsó napján volt, így miután sárosan, lucskosan visszaérkeztünk, egyből az asztal mellé ültünk, hogy befejezzük a csinos kis házikónkat.

Ez lett belőle:

A zsűrinek nagyon nehéz dolga volt, gyönyörű és ötletes alkotások készültek. Fotók itt. Mi végül nem kerültünk az első háromba.

Egy héttel karácsony előtt

Elkezdtük feldíszíteni a házat, ami egy ekkora épület esetében napokat vett igénybe, de a végeredmény csodás lett. Kiélhettem a kreativitásomat, varrtam filcszivecskéket, készítettem koszorút, stb.

Az egyik legjobb dolog a Lee Abbey-ben az ún. spiritual formation group, kb. spirituális átalakulás csoport. Az első hat hét után mindenki bekerül az egyik ilyen csoportba, ahol aztán a hátralévő időben 7-8 másik emberrel minden szerdán együtt töltünk egy kis időt. Hogy mivel, az leginkább a csoportvezetőkön múlik, valamiféle lelki fejlődés lenne a cél. Nekem őrülten szerencsém van, a számomra lehető legjobb helyre kerültem. A házaspár, akikhez járok elképesztő spirituális érzékenységgel, odafigyelni tudással megáldott emberek, rendszerint alig várom a szerdákat. A karácsony előtti utolsó szerda koreográfiája hasonló volt, mint a szokásos alkalmaké, csak a különféle lelki témájú filmek nézése, majd beszélgetés helyett, ezúttal Mr. Bean karácsonyát néztük, majd beszélgettünk, és közben jó sokat ettünk meg ittuk a forraltbort.

Hat nappal karácsony előtt (dec. 19.)

Miután ünneplőbe öltöztettük a házat, de még a vendégek nem érkeztek meg, tartottuk a community karácsonyi partiját. Igazi super posh, elegáns karácsonyi parti volt, mindenki a legszebb ruhájában. Ilyen alkalmakkor mindig meglepődök, hogy az egyébként stílusban és öltözködésben nem nagyon jeleskedő angol nők mennyire elegánsan és gyönyörűen tudnak kinézni, ha akarnak. Vacsora előtt odajött hozzánk James, a kreatív igazgató, hogy akkor ugye nem felejtettük el, a vacsora után fellépünk a karácsonyi műsorban magyar népdalokkal. Öööööö, de igen, teljesen elfelejtettük. Történt ugyanis, hogy hetekkel az est előtt, amikor James összegyűjtötte a műsorszámokat, mi nagy lelkesen igent mondtunk, majd azzal a lendülettel el is felejtettük az egészet. Azért annyira nem nagy ördöngösség néhány népdalt elénekelni, úgyhogy nagy hirtelen kiválasztottunk hármat-négyet, összeállítottuk a sorrendet, és mentünk enni. Illetve én nem ettem, mert a vacsora pocsék volt, valamiféle vadas pörköltszerűség. Nemcsak nekem nem ízlett, hanem a többieknek sem, úgyhogy könnyen meg lehetett különböztetni a briteket a többiektől, a britek ettek, a külföldiek fanyalogtak. De legalább nem híztunk.

Vacsora után egy elképeszően színvonalas karácsonyi estet kaptunk, adtunk egymásnak, énekléssel, tánccal, vicces jelenetekkel, koncerttel. Őrült jó volt.

Az eredmény, másnap reggel torokfájással ébredtem, nyelni sem bírtam. Egy napig pocsékul voltam, bevetettem a teljes gyógyitó arzenálomat, így szombatra már egészen jól lettem.

Négy nappal karácsony előtt (dec. 21.)

Aznap ezt írtam a naplómba: „A karácsony elkezdődött. Most már tényleg. Hosszú-hosszú hetek, kb. két hónap készülődés után, ma megérkeztek a vendégek, és a welcome partival kezdetét vette a karácsonyi houseparty. Nekem eszembe sem jutott, de Pixie említette a welcome-on, hogy ma van a téli napforduló, innentől rövidülnek az éjszakák, és hosszabbodnak a nappalok. A fény győz a sötét felett. A legnagyobb sötétben születik meg a fény.” Régebben ezzel a gondolattal tudtam túlélni a telet. Most nincs szükség ilyen kapaszkodókra.

Három nappal karácsony előtt (dec. 22.)

Különleges vasárnap a Lee Abbey-ben. Nincs Sunday Service, nincs croissant reggelire, nincs Sunday Roast ebédre. Mindez ezúttal karácsony első napján lesz. A nap fénypontja az esti Christmas Carol Evening volt.

A gyönyörűen feldíszítített Octagban (ez a legnagyobb terem az épületben) sok-sok gyertyafény mellett énekeltünk karácsonyi énekeket, illetve olvastuk a karácsonyi történetet a Bibliából. Minden részt más-más nemzetiségű ember a saját anyanyelvén olvasott. A karácsonyi dalok sem csak angolok voltak, mi magyarok a Betlehem, Betlehem kezdetű népdalt énekeltük, de a németek is hoztak egy szép dalt. Igazi ajándék volt az egész este!

Két nappal karácsony előtt (dec. 23.)

Este a Christmas Show első előadása. Óriási siker volt, a vendégek szerették, mi is.

Egy nappal karácsony előtt (dec. 24.)

Igazából ez már olyan félig karácsony. „A”shiften voltam, ami azt jelenti, hogy reggel ¾ 7-kor kezdtünk, és délután 4 előtt fejeztük be. Angliában a december 24-e nem bír olyan jelentőséggel, mint nálunk, és még sok más országban, pl. Svájcban, Németo-ban, Brazíliában. Már régebben kitaláltuk, hogy akiknél december 24-én van a karácsony bensőséges (és ajándékozós) része, csinálunk magunknak egy külön karácsonyt. Úgyhogy munka után telefon majd skype a családdal, aztán felmentem én is a Cave-be, ami a gyerekszabadidőközpontunkban van, és ahol a nevéhez illően olyan hideg volt, mint egy barlangban, ugyanis - mivel hosszú ideig nincsenek vendégek - nem nagyon fűtenek. Szereztünk egy kis karácsonyfát, sütöttünk sokféle német és magyar édességet, a svájci Manuela hozott sok-sok igazi, finom svájci csokit, természetesen volt forraltbor és forrócsoki, és kibontottuk az otthonról kapott ajándékainkat. (Igazából én már akkor kibontottam majdnem mindent, amikor meghozta a posta, de erre az estére visszacsomagoltam, és újból kibontottam.)

Az összejövelt hamarabb otthagytam, mert ismét megkörnyékezett a nátha és a torokfájás. Egyet még telefonáltam az otthoniaknak, majd nem mentem a nagyon várt gyertyafényes éjféli misére, inkább lefeküdtem aludni, mert másnap még ennél is intenzívebb nap várt ránk.

Karácsony első napja (dec. 25.)

A nap korán kezdődött, 7.30-kor az egész community két csoportban járta a ház összes folyosóit karácsonyi énekeket énekelve, és közben minden vendég ajtaja elé letettük az ajándékot.

Éneklés után a Garden Lodge-ban gyülekeztünk (imádom, hogy Angliában – mármint azon a részén, amit ismerek – neve van a házaknak), hogy megkapjuk a saját ajándékainkat. David és Pixie nappalija elég nagy, akár 90 ember is elfér benne. Aha, kb. még a csilláron is lógtunk. Kicsi, nagy, vicces, unalmas, mindenféle ajándék volt, amiket ott helyben kibontottunk nagy röhögések közepette. Én egy pár ezüstfülbevalót kaptam.

A gyors reggeli után hosszas készülődés, majd egy meglepően rövid Sunday Service, utána állófogadás sherry-vel, majd pedig vacsora délután fél 2-kor. Komolyan, itt a karácsonyi ebédet (sőt néha a szimpla vasárnapi ebédet is) - tök mindegy hánykor van - mindenképpen vacsorának hívják. Mondják, az angol könnyű nyelv...

A tradicionális brit karácsonyi ebéd vacsora sült pulyka, ehhez jött még nálunk párolt paszternák mézzel és szezámmaggal, párolt kelbimbó, gravy, stuffings (zöldséges fasírtszerűség), sárgarépapüré, vörösáfonyaszósz, szalonnába tekert kolbászka, grillkrumpli. Nemcsak, hogy jól nézett ki, hanem nagyon finom is volt. Úgy látszik az angol konyha olyan, mint az angol nők. Ha nagyon kell, akkor összekapják magukat.

Vacsora után eljött a nagy pillanat, kihozták a Christmas Puddingot. Az egyik lelocsolta alkohollal, a másik meggyújtotta, a többiek énekeltek, majd mind megették.

Azaz, én egy harapást ettem csak. Sejtettem, hogy az a sütemény, ami tele van mazsolával és aszalt gyümölccsel nem lesz a kedvencem, de semmiképpen sem akartam kihagyni életem egyetlen, első és utolsó Christmas Puddingját. Ezt is kipróbáltam, pipa.

Ebéd előtt sherry, ebéd közben bor, ebéd után.... tea. Mi más? Plusz Cathy műalkotás sütije. És még valami, a Őfelsége, Királynő ünnepi beszéde, amit az Octagban felvételről nézhetett minden jóravaló állampolgár.

Van a Lee Abbey-ben egy kedves szokás, az ún. nyitott házak. Ez annyit jelent, hogy a community-ben élő családok az ünnepek alatt kijelölnek egy időpontot, amikor otthon várják a community tagokat, mi meg megyünk és együtt vagyunk. Igazából máskor is mehetünk, de karácsonykor kicsit talán fontosabb, hogy senkinek ne kelljen a szobájában, egyedül töltenie a karácsonyt, ezért van ez a nagyszerű lehetőség, családdal tölthetjük az ünnepet. Tea után én is felmentem a Garden Lodge-ba, ahol a reggeli őrület után, csak néhányan voltunk. Beszélgettünk, eszegettünk, iszogattunk, sokan hozták a karácsonyi ajándékaikat kibontani. Nagyon-nagyon hangulatos, bensőséges, örömdélután volt.

Majd innen mentem a konyhába, az aznapi három órámat ledolgozni. Könnyű shift volt, vacsora után „csak” el kellett mosogatni, és kitakarítani a konyhát. Szerencsére hárman voltunk, és gyorsan befejeztük, aminek rettenetesen örültem, mert volt még egy programom aznap estére.

Van valami napjaink Britanniájában, ami talán még a Királynő beszédénél is fontosabb karácsony napján. Ez pedig nem más, mint a Downton Abbey karácsonyi különkiadása. Aki még nem kezdte el nézni az első egy-két évadban még oly’ kitűnő sorozatot, az ne is kezdje el, mert sajnos a negyedik évadra dallasi szintre süllyedt, így hát bármennyire is örültem, hogy ezt az évadot már Angliában nézhetem, az évad közepén csalódottan abbahagytam. Persze ez nem jelentette azt, hogy a karácsonyi epizódot nem vártam nagyon, munka után rohantam a tévészobába, ahol sok-sok nyugdíjas angol nénivel és bácsival együtt néztük Crawley-ék és szolgáik londoni kalandjait.

Karácsony második napja (december 26.)

Reggel nem bírtam kinyitni a szemem. Na, nem a fáradtságtól, hanem a kötőhártyagyulladástól. Juhúúú, még egy ajándék. Azért enélkül is kibírtam volna. Mellé még jó kis torokfájás, köhögéssel tarkítva, úgyhogy innentől ágyban töltöttem a karácsonyt. Szerencsére 26-án nem voltam beosztva, 27-e meg a heti szabadnapom volt, így nem kellett betegszabira mennem, még jobb.

Nos, ennyi volt a karácsony publikus része, meg nehany foto itt.

Azóta meg.....

Volt egy nagyszerű szilveszterünk, majd bezártunk két és fél hétre, és kipihentük a két zsúfolt ünnepi hetet. Volt tréning a vezetőknek, aztán a community-nek, sardinest játszottunk, moziba mentünk, kipróbálhattuk az összes szabadidősprogramot, amit a vendégek szoktak. Itt például falat mászok,

Aztán az élet visszatért a régi kerékvágásba, vendégek jönnek, mennek, én meg ismét beszüntetem a blogírást.

Köszönöm, hogy olvastatok!