Szuletésnapi kirándulás

A hétvégi novemberi idő után születésnapomon Anglia időjárása megint a szebbik arcát mutatta. Kisütött a Nap, a felhők mögül előtűnt a kék ég, a hőmérséklet felkúszott vagy 17 fokig, a szél is alábbhagyott, minden adott volt tehát ahhoz, hogy egy kicsit felfedezzem a környéket.

Indulás előtt még ellenőriztem a postaládámat, ahol képeslapok, kedves üzenetek és egy, a húgomtól érkezett csomag volt. Ez utóbbiban lapult a legszebb ajándék, Márai Sándor: Hallgatni akartam című kötete. Hogy sikerült a tesómnak úgy időzítenie, hogy pont a születésnapomon kapjam kézhez a könyvet, nem tudom, a Magyar Posta szolgáltatását ismerve ez kb. a lehetetlennel volt egyenlő feladat. A sok köszöntés után végül sietve kellett indulnom Lyntonba, mert összesen egy busz van, amivel el tudtam menni Combe Martinba. Egyéni rekordot döntöttem, 20 perc alatt értem át a Sziklák Völgyén, aztán várhattam, mert a busz késett 10 percet.

Combe Martin nagyjából fél óra buszútra található Lyntontól, tengerparti kisváros egy hosszú völgyben. Nagy nevezetességekkel nem büszkélkedhet, de a sziklákkal határolt tengeröböl és a hegyoldalra felkúszó házak látványa nagyon hangulatos. Nevezetességek helyett pedig ott van a sok túraútvonal a város körül. Az egyik legszebb a Hangman Hills-re vezet fel és része a South West Coast Path_nak. A közelebbi hegy a Little Hangman, oda-vissza nagyjából egy óra az út. Mivel buszhoz voltam kötve, nem tudtam továbbmenni a távolabbi Great Hangmanre, így hát azt meghagytam a következő kirándulásra. A Great Hangman a South West Coast Path legmagasabb pontja, 320 méter. A szám csalóka, mert nagyon erősen emelkedik az út, ki lehet fáradni, de a sziklákkal és öblökkel tarkított tengerpart látványa mindenért kárpótol. A hegy tetején egy Manchester mellől érkezett nyugdíjas pár volt még rajtam kívül. Kicsit beszélgettünk, aztán indultam le a legelésző birkákkal tarkított mezőkön át.

Combe Martintól nem messze van Ilfracombe, ami egy felkapott tengerparti üdülővároska annak minden hátulütőjével. Viszonylag sok turista volt már most is, sok-sok szuvenírárus, bed&breakfestek és hotelek, a kikötőben kaszinó – kicsit ócska zsibvásári hangulatot árasztott az egész. Viszont itt is van néhány magasabb kilátópont, ahonnan azért elég szép látványt nyújt a tengerpart. Az egyik ilyen magaslat tetején áll a St. Nicolas Chapel (Szt. Miklós kápolna), ami a 14. sz-ban épült, és eredetileg templom volt, később pedig világítótoronyként működött. A kikötőben végre leültem egy bár teraszára, és sikerült egy egészen jó tejeskávét inni, ami Angliában nagy dolog, mert itt kávénak egy sötétbarna híg löttyöt neveznek, ami nagyjából élvezhetetlen. Hazafelé ismét buszoztam, és kiderült, hogy nem is olyan rossz hely ez az Ilfracombe. A főutcája kissé kopottas ugyan, de van valami egészen különleges hangulata ezeknek az ódivatú, elnyűtt házaknak, a hegyoldalra pedig egészen szép városrészek kapaszkodnak fel. 

 Combe Martin Beach

 Classic England I.

 Turistaút a Little Hangman-re

 Classic England II.

 Wild Pear Beach

 A Little Hangman tetején

 Jobboldalt középen a Great Hangman

 Ó, azok a kidőlt-bedőlt kőkerítések!

 Birkajátszótér. Azokon a fém-micsodákon vakargatják a hátukat a jószágok.

 Ilfracombe

 Ilfracombe beach

 Ilfracombe kikötő

Az ilfracombe-i kikötőben áll ez a terhes, harcos leányzó, lába alatt sok-sok könyv. Hát értek én sok mindent…

Midsummer Night parti

„Ég a napmelegtől a kopár szik sarja,

tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta.”

Az én évszakom a nyár. Az a forró, perzselő, amikor minden élőlény az árnyékba húzódik, és a túlélésért küzd, amikor már a levegő se moccan, én csak ekkor érzem igazán jol magam. Töltekezem a napfénnyel, bőrömet égeti a Nap, és azt kívánom, bárcsak sose érne véget a forróság. Emlékszem gyerekkoromban az apukám által faragott hintalovon ülve állandóan Afrikába „lovagoltam”, ahol a gólyák laknak télen, és ahol akkor is meleg van, amikor nálunk hideg tél. Talán az sem véletlen, hogy Szent Iván gyönyörű napján születtem, amikor a leghosszabb a nappal és legrövidebb a sötét éjszaka, amikor már igazán meleg tud lenni a nyári nap.

Most Angliában vagyok. Itt ez az évszak, a forró nyár, ismeretlen. Néha már voltunk 22-23 fok körül, de ennél több nem nagyon várható. Sőt már az is nagyszerű, ha alkalmanként 20 fok felé megy, mert már jónéhány napja nagyon hideg van, állandóan süvít a szél, Napnak se híre, se hamva. Tegnapelőtt egész nap esett az eső, hol ömlött, hol meg csak úgy szitált, hogy azt hihetted alig esik, de mégis pillanatok alatt eláztál. Aztán az esőt felváltotta sűrű köd, hirtelen valami klasszikus angol BBC-sorozatban vagy inkább az Üvöltő szelekben éreztem magam. Így köszöntött ránk tegnap a nyári napforduló, amikor is néhányan nyárköszöntő Szent Iván éj- (Midsummer Night) partit szerveztek a közösségben.

Ami volt: romantikus torony a hegy tetején, sziklás tengerpart, szitáló eső, sűrű, sötét erdő, viharos szél, gyertyák, epertorta, kandalló, vörösbor, swing és Frank Sinatra, kenyérsütés parázson, virág a lányok hajában. 

Ami nem volt: nyár.

Mégis... jó itt lenni! A fene se érti.

 

 

 Judittal, itteni anyámmal